Szerencsére egész jó volt a fogadtatása a zserbónak, és nem kérdőjelezte meg, hogy miért akarok én zserbót sütni, mikor nincs aktualitása, vagyis nincs semmilyen ünnep. Ez a néma elfogadtatást a palacsintának köszönhetem, teljes volt a döbbenet, hogy nem száz darabot akarok sütni, hanem például csak 5-6-ot, mert ugye reggelire nem kell több. De ilyet! Reggelire palacsintát? És a többieknek nem csinálsz? Kérdezte nagymamám döbbentem, de végül ő is belátta, hogy a palacsinta reggelinek is kiváló.

Zserbó

Hozzávalók

50 dkg liszt

25 dkg margarin

1.5 dl tejföl

csipet só

10 dkg cukor

2 dkg élesztő

1 tojás

1 dl tej

1 cs. sütőpor

Töltelék

25 dkg dió

20 dkg cukor

baracklekvár

Az élesztőt futtasd fel a tejben.

A lisztet morzsold el a margarint, add hozzá a cukrot, a sót, a tojást és az élesztőt, és gyúrj belőle egy közepes keménységű tésztát, majd hagyd 20 percig pihenni.

  Nyújts a tésztából négy lapot, az egyiket fektesd egy kizsírozott tepsibe, kend meg lekvárral, szórd meg a cukros dióval, és fektesd rá a következő lapot, és ismételd meg ezt még kétszer, a tészta tetejét szurkáld meg villával, és süsd addig, amíg piros nem lesz a teteje.

 Ja, és mehet a tetejére jó sok csokimáz is, ill. tejszínhab is.